Az ultrahang szerepe napjainkban

Az ultrahang szerepe már az állatvilágban is nyomon követhető, hiszen ki ne tudna a denevérek echolokációjáról? A delfinek is hasonló módon tájékozódnak és kommunikálnak egymással, sőt az ember legjobb barátja a kutya is érzékeli ezt a tartományt. A jól idomított állatokat egy ultrahang síppal is jól lehet irányítani. A főemlősök körében is előfordul ilyen. Mindanao szigetén élő kobold maki 70-91 kilohertz tartományt is képes érzékelni és kommunikálni, az emberi hallástartományban a legmagasabb a 20 kilohertz, amit még mi képesek vagyunk meghallani, e fölött már az úgynevezett nagyfrekvenciás hanghullámok tartománya jön s ez az ultrahang-ok birodalma.

Mikor is fedezték fel az ultrahang jelenségét?                                                                              Ez az 1790-es évekre tehető, amikor is Lazzaro Spallanzani denevéreket figyelt meg, akik hallásuk segítségével vadásztak és tájékozódtak félelmetes pontossággal a levegőben. Jean-Daniel Colladon, aki egy svájci illetőségű mérnök fizikus volt, fedezte fel a szonográf elvét egy víz alatti harang segítségével.

Tulajdonképp, majdnem minden nagy technikai áttörés a haditechnikának és az ilyen irányú kutatásoknak köszönhető. A tengeralattjárókat is ilyen radarokkal igyekeztek felderíteni és mind a mai napig egy igen elterjedt és kifinomult rendszereket használnak ilyen célokra.

Orvosi vonatkozása már az 1940-es évekre vezethetőek vissza, amikor elkezdték terápiás célokra is használni az ultrahang-ot,  egészen az ötvenes évek közepéig. Ekkor még a háborúból megmaradt radarkészülékeket használták fel mint forrást. Az ipari felhasználás is rohamléptekkel haladt előre, s az ottani gyakorlati és elméleti ismereteket kezdték el a humán vonatkozásokban is felhasználni, ez Dr. Karl Dussik osztrák orvos nevéhez köthető, aki már a harmincas években elkezdett foglalkozni az agyi elváltozások diagnosztizálásával, és megkezdődött az ultrahang diagnosztika.
A negyvenes években Dr. George Luwig a Pennsylvania Egyetemen tanulmányozta a különféle emberi szöveteken való áthatolásukat. Egy skót orvosprofesszor Ian Donald a Glasgow Egyetemen használta fel a terhesség vizsgálatában, gyakorlatilag az ő nevéhez köthető a B- scan amivel már képes volt az ikerterhességeket felismerni.

Az ötvenes-hatvanas években úttörő szerepet töltöttek be Douglas Howry és Joseph Holmes akik továbbfejlesztették a skót professzor találmányát, a B-scan-t. Nevükhöz köthető a mai modern diagnosztikai eszközök elődje amely már képes volt a közvetlen kapcsolatra a beteggel, hiszem eddig a vizsgálathoz a pácienseket vízbe kellett meríteni. Dr.John Wild és John Reid nevéhez köthető a mozgatható kézben fogott vizsgáló eszköz kifejlesztése. Nevükhöz kapcsolódik az ún. A-scan kifejlesztése melyet a női petefészek vizsgálatára volt alkalmas.

Napjainkra már nagyon nagyot fejlődött ez a képalkotási technika, finomodtak a képalkotási folyamatok a 2D-ből a 3D-s alkalmazásoktól ma már eljutottunk a 4D-s lehetőségekig.
Nagy előnye ennek a diagnosztikai alkalmazásnak, hogy abszolút fájdalommentes és akárhányszor ismételhető. Napjainkba ez már egy elfogadott alapvizsgálati módszer. Gyakorlatilag az emberi test minden része vizsgálható ezzel a képalkotási technikával, és a kiértékelés szoftveres támogatási is egyre jobban finomodik, de természetesen nem nélkülözheti a jól felkészült gyakorlott diagnoszta-szakember munkáját. Csak egy tipikus példa, ma már nélkülözhetetlen a nőgyógyászati diagnózisok felállításához is, de említhetnénk a szív-ultrahang jelentőségét is.

Új lehetőségeket is tartogat még az ultrahang  diagnosztikai eljárás, hiszen napjainkba már használatos az úgynevezett kontrasztanyagos ultrahang-vizsgálat, ami pontosabb és célzottabb képalkotást tesz lehetővé (contrast enhanced ultrasound: CEUS). Ez a módszer kiválthatná a sugárterheléssel járó CT és MR vizsgálatok egy részét is. Fontos szerepe lehet a szervezet méregtelenítéséért felelős szervünk, a máj vizsgálatában, de nyugodtan ide lehet sorolni a teljes emésztőrendszerünket, a hasnyálmirigy vizsgálatát, aorta vizsgálatokat az aneurisma felderítés érdekében, de akár az ízületek vizsgálatát is.

Itt kell megemlíteni a különféle gyulladásos folyamatok, daganatos szövetek vizsgálatához az ún. szonoelasztográfiát, ami nem más mint a különböző szövetek rugalmasságának mérése az ultrahang felhasználásával. A módszer segíthet a rosszindulatú szöveti elváltozások detektálásába, annak elhelyezkedésének pontos kijelölésében egy későbbi sikeres sebészeti beavatkozás érdekében. Jó lehetőségeket kínál a májbetegségek diagnózisához is, alkalmas ez az ún. fibrosis kimutatására, vagy akár a krónikus vírus hepatítis fertőzések kapcsán a kezelések eredményének nyomon követésére, sőt jelentős a tekintetben is, hogy kiválthatja a májbiopsia kockázattal és fájdalommal járó műtéti beavatkozását is.

Végezetül az ultrahang módszer nagy előnyökkel bír a többi képalkotási technikákkal szemben, hogy sokszor alkalmazható, mert káros hatásai nincsenek, szemben az egyéb lehetőségekkel, ahol a sugárterhelés egy fontos tényező a gyakori alkalmazás szempontjából. Meggyőződésem, hogy ezek a módszerek, a közeljövőben még pontosabbá, még gyorsabbá teszik a sikeres diagnózis megalkotását.